14th MAR 2021
Saint Margaret’s Anglican Church
Budapest, Hungary
We are grateful to the Rev. Dr. Norman Gamble, a priest of the Church of Ireland and long-time friend of Saint Margaret’s, for his sermon this Mothering Sunday.
I would like to thank Fr Frank for his very kind invitation to preach at our worship this morning. It is the first time I have ever addressed a congregation 1895km away! I hope you can all hear me clearly! Susan and I have about 15 years connection with St Margaret of Scotland, but I remember early on meeting a former parishioner one Sunday who told me that he had lived as a child in a place called Drumnigh, but that I would never have heard of it. It was in our North Dublin parish! It's a small world!
Father Frank wrote recently in Marginalia about having access to three Mother's Days in a year; Hungarian, American and British. While the American one is secular and only dates from 1908, and I know little about the Hungarian one, the British one began as an explicitly religious event, with no real connection to mothers. The late medieval Lent was a long, wearisome season, and by the 16th century, it had become a traditional on the Fourth Sunday, for people to return to the church where they had been baptised. This pilgrimage was apparently known as "going a-mothering", and became something of a holiday event, with domestic servants traditionally given the day off to visit their own families as well as their mother church.
It is this traditional Mothering Sunday, rather than the Americanised version that seems to have taken over, that I will be addressing this morning, although I am pretty sure that Mitchelle will be leading the younger folk in their own Mothering Sunday.
Today our Old Testament and Gospel readings mention two remarkable women from the Bible narrative, but also link in to the pilgrimage which was a marked feature of both their stories. The first is Hannah, bullied for her childlessness by the senior wife. She promised God that if she has a son, she would dedicate him to the service of the shrine of the Ark of God at Shiloh. We are told that she had five more children after him, so from her point of view, perhaps the sacrificial gift of Samuel was well worth it.
Once weaned, he was left in the care of the old priest, Eli. Hannah only saw him once a year when she travelled to the shrine for an annual family visit, bringing with her a handmade set of new clothes. Think of the cost Hannah was prepared to pay, and remember that she did not know what her son's long-term future would be, that little Samuel would grow up to be one of the founding figures of the kingdom of Israel, and we should hope that she lived long enough to see him grow to his position of influence.
The second figure is Mary of Nazareth. We remember her as the mother of Jesus. Mary like Hannah came of a middle-class family. No doubt her parents wanted a good catch for a husband in the prosperous industrial town of Nazareth. Joseph ben Jacob, a local building contractor fitted the bill. Good job, and a sensible and pious man. What more could a girl or her parents want?
But Mary's life was not to be easy. Instead of domestic bliss, she faced a life of disturbance and trouble, even before her marriage. An angel appeared to her, informing her that God wanted her to have a Son who will be the Promised Messiah. She becomes pregnant, and the child is born far from home and his first years are lived in disturbance and exile. When he is brought to the Temple for dedication, Simeon prophesies problems and upsets even for Mary. 'This child is destined for the falling and the rising of many in Israel .... and a sword will pierce your own soul too'. (Luke 2 vv 34-35) Basically, he tells her that life will not be a bed of roses, even if an archangel has been involved. But, we are told, Mary 'treasured all these things in her heart'. (2 v 51) Like Hannah, Mary is prepared to make great sacrifices for her son. She is probably delighted that he has an interest in religion and a questioning mind even from his teenage years, and she, like any good Jewish mother, will do all in her power for his success.
Mary and Hannah are not unique: the scriptural record is filled with women called to positions of leadership and influence by God, and we should remember the high role of women in Jewish life. The woman was in charge of the house, its many ceremonies and customs. The home was her kingdom, the men had a responsibility for food and finance. Today we often confuse this division of role with female subservience, and Christians have done this to a great weakening of our understanding of the role of women in the Church.
Look afresh at the Old Testament: in Isaac's house, it is Rebekah who does the quick thinking and makes decisions. It is Moses' mother who defiantly and courageously protects her son from Pharoah's murderous violence. In Judges Deborah is named as a ruling 'judge' in charge of justice, and Jael wife of Heber, despatches the fleeing Canaanite general Sisera. Later the widowed Naomi, returning in poverty from abroad, successfully plays it so that her daughter-in-law, Ruth, is married off to Boaz of Bethlehem, a wealthy farmer and landowner.
Mary stands firmly in their footsteps. Mindful of the social responsibilities she has fulfilled to the letter, she is always there for her Jesus, even when the path he takes is very different from what she envisaged after her meeting with Gabriel all those years ago. She stood by him even when the family thought that he was mad, and stands by the cross and must have feared the fate of a widow in a time when there were no pensions, but his last act is to provide for her in the home of St John.
Modern Roman Catholic dedications in my native Dublin seem to divide Mary up into various aspects of her being. I looked at the list of 20th century foundations in our local Roman Catholic directory. She is variously referred to as Our Lady of Lourdes, Our Lady of Mercy, Our Lady of Good Counsel, Our Mother of Divine Grace, Our Lady of Victories, St Mary of the Servants, Our Lady of the Wayside, and I have only reached the letter 'B' in the list of parishes! I cannot, however, resist Glasnevin, where she is Our Lady of Perpetual Sorrows!
Mary is all of these, but collectively the scriptures outline her immensely human role as the Godbearer. The monk of Taize, Brother Max Thurian, a French Calvinist, wrote a very important book in 1963 entitled Mary, Mother of the Lord, Figure of the Church which places the importance of Mary firmly within the scriptural revelation, first among a company of female leaders in the story of God's salvation history. She does not supplant her Son as the focus of God's people, but in her care and self sacrifice points us towards the Church as our mother in God's care of each one of us. She leads us to Christ and draws together all the streams of Christian experience of divine love, and away from the misogyny which for so long has bedevilled Christian witness.
Mothering Sunday came about to remind us in the middle of Lent of the importance of the Church, and to hold before us a mother's love of her children as a living symbol of the nature of God himself. Our mothers are set before us by God as symbols of the sacrificial love which places Jesus on the Cross and reconciles us to God. God can take many symbolic shapes and forms, and high among them is God as mother, brought home to all of us for each one of us has a mother who has cared for us and reared us and has done her best to shape our lives in the image of the God who is love.
Szeretném megköszönni Fr Frank kedves meghívását, hogy prédikáljon a mi istentisztelet ma reggel. Ez az első alkalom, hogy megszólítottam egy gyülekezetet 1895 km-re! Remélem, tisztán hallanak! Susan és én körülbelül 15 éves kapcsolat Szent Margit Skóciában, de emlékszem, korán találkozott egy korábbi hívő egy vasárnap, aki azt mondta nekem, hogy élt, mint egy gyerek egy helyen nevű Drumnigh, de hogy én soha nem hallottam róla. Észak-dublini plébániánkon volt! Ez egy kis világ!
Frank atya nemrég a Marginaliában írt arról, hogy egy év alatt három anyák napjához férhet hozzá; Magyar, amerikai és brit. Míg az amerikai világi, és csak 1908-ból származik, és keveset tudok a magyarról, a brit kifejezetten vallási eseményként kezdődött, és nem volt valódi kapcsolata az anyákkal. A késő középkori nagyböjt hosszú, fárasztó időszak volt, és a 16. Ezt a zarándoklatot úgy ismerték, hogy "anyaság", és ünnepi rendezvénysé vált, a háztartási alkalmazottak hagyományosan szabadnapot kaptak, hogy meglátogassák saját családjukat és anyós templomukat.
Ez a hagyományos mothering vasárnap, nem pedig az amerikai változat, hogy úgy tűnik, hogy átvette, hogy én leszek foglalkozik ma reggel, bár biztos vagyok benne, hogy Mitchelle fogja vezetni a fiatalabb emberek saját Mothering vasárnap.
Ma ószövetségi és evangéliumi olvasmányaink két figyelemre méltó nőt említenek a Biblia elbeszélésből, de kapcsolódnak a zarándoklathoz is, amely mindkét történetük markáns jellemzője volt. Az első Hannah, aki a gyermektelenségért terrorizálja a rangidős feleség. Megígérte Istennek, hogy ha van egy fia, akkor isten bárkája szentélyének szolgálatára szenteli Shiloh-ban. Úgy tudjuk, hogy még öt gyermeke volt utána, így az ő szemszögéből talán Sámuel áldozati ajándéka megérte.
Miután el lett ájult, az öreg pap, Eli gondozásában maradt. Hannah csak évente egyszer látta, amikor a szentélybe utazott egy éves családi látogatásra, és magával hozott egy kézzel készített új ruhát. Gondoljon arra a költségre, amit Hannah hajlandó volt kifizetni, és ne feledjük, hogy nem tudta, mi lesz a fia hosszú távú jövője, hogy a kis Sámuel Izráel királyságának egyik alapító alakja lesz, és reméljük, hogy elég sokáig élt ahhoz, hogy befolyási pozícióba nőjön.
A második alak a názáreti Mária. Úgy emlékezünk rá, mint Jézus anyjára. Mary, mint Hannah, egy középosztálybeli családból származik. Kétségtelen, hogy a szülei jó fogást akartak egy férjnek a virágzó ipari városban, Názáretben. Joseph Ben Jacob, egy helyi építési vállalkozó szerelte fel a számlát. Jó munka, és értelmes és jámbor ember. Mit akarhat még egy lány vagy a szülei?
De Mary élete nem volt könnyű. Ahelyett, hogy a családi boldogság, szembe kellett néznie az élet zavar és a baj, még mielőtt a házasság.Egy angyal jelent meg neki, és azt mondta neki, hogy Isten azt akarja, hogy legyen egy Fia, aki az Ígéret Messiása lesz.Teherbe esik, és a gyermek távol születik otthonától, és az első éveket zavarban és száműzetésben éli.Amikor elhivatottságért a templomba hozzák, Simeon problémákat és felzaklatja még Máriát is.Ez a gyermek arra hivatott, hogy sokakat elessen és felemelkedj Izraelben.és egy kard a saját lelkedet is átszúrja.". (Lukács 2 vv 34-35) Alapvetően azt mondja neki, hogy az élet nem lesz rózsaágy, még akkor sem, ha egy arkangyal is részt vett benne.De azt mondják, Mary "becsben tette ezeket a dolgokat a szívében".(2 v 51) Mint Hannah, Mary is kész nagy áldozatokat hozni a fiáért.Valószínűleg örül, hogy már tizenéves korában is érdeklődik a vallás és a kérdező elme iránt, és ő, mint minden jó zsidó anya, minden tőle el lesz ragadtatva a sikeréért.
Mária és Hannah nem egyediek: a szentírásbeli feljegyzés tele van olyan nőkkel, akik Isten vezetői és befolyásoltságára szólították fel őket, és emlékeznünk kell a nők zsidó életben betöltött magas szerepére.A nő volt felelős a ház, a sok szertartások és szokások.Az otthon az ő királysága volt, a férfiak felelősek voltak az élelemért és a pénzügyekért.Ma gyakran összekeverjük ezt a szerepmegosztást a női alárendeltséggel, és a keresztények ezt azért tették, hogy meggyengüljük a nők egyházban betöltött szerepéről való felfogásunkat.
Nézd újra az Ószövetség: Izsák házában, ez Rebekah, aki nem a gyors gondolkodás és döntéseket hoz. Mózes anyja az, aki dacosan és bátran védi a fiát Pharoah gyilkos erőszakától. A bírák Deborah nevezték, mint a döntés "bíró" felelős az igazságszolgáltatás, és Jael felesége Heber, despatches a menekülő zabkása általános Sisera. Később az özvegy Naomi, visszatérve a szegénység külföldről, sikeresen játszik, hogy a meny, Ruth, feleségül vette le Boaz Betlehem, egy gazdag mezőgazdasági termelő és földbirtokos.
Mary szilárdan a nyomdokaiba lép. Szem előtt tartva a társadalmi felelősség ő teljesítette a levelet, ő mindig ott van neki Jézus, még akkor is, ha az utat vesz nagyon különbözik attól, amit tervezett, miután találkozott Gabriel annyi évvel ezelőtt. Ott állt mellette, amikor a család azt hitte, hogy őrült, és ott áll a kereszt mellett, és félt egy özvegy sorsától egy olyan időszakban, amikor nem volt nyugdíj, de az utolsó cselekedete az, hogy gondoskodott róla Szent János otthonában.
Modern római katolikus felszentelések az én szülőhazámban Dublin úgy tűnik, hogy ossza Mary fel különböző aspektusait lényét. Megnéztem a 20. Lourdes-i Szűzanya, Irgalmas Szűzanya, Jó tanácsunk Úrnője, Isteni Kegyelem Anyja, Győzelmek Nagyasszonya, Szolgák Szent Máriája, Az Útszéli Szűzanya, és én csak a "B" betűt értem el a plébániák listáján!
Nem tudok azonban Mária mindezen, de együttesen a szentírások felvázolják mérhetetlenül emberi szerepét, mint a Godbearer. Taize szerzetese, Max Thurian francia református testvér 1963-ban írt egy nagyon fontos könyvet Mária, az Úr Anyja, az egyház alakja címmel, amely Mária fontosságát szilárdan a szentírásbeli kinyilatkoztatásba helyezi, először a női vezetők társasága között Isten üdvtörténetének történetében. Nem isten népének középpontjában a Fiát helyettesíti, hanem az ő gondoskodásában és önfeláldozásában az egyház felé mutat minket, mint anyánk, aki Isten gondoskodik rólunk. Elvezet minket Krisztushoz, és összerajzolja az isteni szeretet keresztény élményének minden áramlatát, távol a nőgyűlölettől, amely oly sokáig keresztény tanúságot tett.
Az anyák vasárnapja a nagyböjt közepén emlékeztetett minket az egyház fontosságára, és arra, hogy az anya gyermekei iránti szeretetét maga Isten természetének élő szimbólumaként tartsa meg. Anyánkat Isten az áldozati szeretet szimbólumaként állította elénk, amely Jézust a keresztre helyezi, és kibékít minket Istennel. Isten sok szimbolikus formát és formát ölthet, és közülük magas isten, mint anya, akit mindannyiunk számára hazahoztak mindannyiunk számára, van egy anyja, aki törődött velünk és nevelt minket, és mindent megtett, hogy az életünket az Isten képmása szerint alakítsa, aki szeretet.
Comentarios